2009. október 12., hétfő

Ez nem az én napom

Már eleve későn keltünk. Persze nézőpont kérdése. Mondhatnám, hogy korán keltünk, mert kb. 4-kor mind a két gyerek megszomjazott, orrot fújt, bújt....nem is csoda, hogy 3/4 8-kor ébredtünk legközelebb. Aztán itthon sem fogott semmi. Éreztm, hogy le kellene ülnöm olvasni, vagy a gépen megnézni a ....filmet. Nem. Erőt vettem magamon, hogy márpedig én varrni fogok. Olyan is lett! Nem varrtam be a bélést a neszibe (persze nem szándékosan hagytam ki), gubancolódott a cérna a kukacolásnál...soroljam?
Ezek után hálás vagyok az égnek, hogy épségben megúsztuk a bevásárlást (vagy ne kiabáljam még el? még jöhet a megfázás!).
Vettem egy Gyerek-Burdát is. Ez jó? Az előzmények után nem vagyok benne biztos, hogy jól fog elsülni.

1 megjegyzés:

Ili írta...

Sajnos mindenkinél előfordulnak ilyen rossz napok. Tényleg nem szabad semmibe se belefogni, mert soha nincs jó vége. A kudarc, pedig elveszi a további munkától a kedvet.