2009. december 8., kedd

Ez+az

Egy jótanács, hogy el nem szóld magad a meglepidről!
Hétvégén a párom kérdezte, hogy mit szólnék egy vásárlási utalványhoz karácsonyra. Nem örülnék neki, mondtam, mire ő, persze te vettél nekem!Erre én meglepetten: Honnan tudod?
A férjem a két évvel ezelőtti karácsonyra célzott.
Így jártam! (de nem gyanítja, hogy hol költheti el és mennyi is az annyi)
A kifiam is meglepett. Közölte velem, hogy tudja ám, hogy mi vesszük meg a karácsonyi ajándékot.Bennem egy nagy bummmm!Majd folytatja, hogy azt nem tudja viszont, hogy hogyan hozza fel a Jézuska a tárolóból, amíg mi oda vagyunk sétálni. Hát nem aranyos?
Végre varrhatnék. Gyerekek oviban, férj dolgozik, én nem, erre valahogy nincs kedvem. Egy-egy varrományom után olyan kellemetlenül érzem magam. Nehéz ezt megmondani, hogy mi is az pontosan, amit érzek, de az elégedettség, hogy valami szépet hoztam létre, alkottam és a varrásban,mint cselekvésben lelt öröm pillanai után valami bűntudat és szégyenérzet kezd rajtam eluralkodni és ez most gúzsba köti a kezeimet és zsibbasztja még a gondolataimat is.

6 megjegyzés:

Ducika Ducila írta...

SZia!
Van esetleg valaki, aki haszontalannak tartja a kézimunkálkodást?
Mi úgy mondtuk B-nak az ajándékozást, mivel gyűlnek a dobozok, hogy A gyerekek kapnak ilyenkor ajándékot, mi felnőttek egymást lepjük meg, ezért vásárolunk. És ezzel nyugtázta a dolgot...
Alkossál csak, mert nagyon ügyes vagy. Én nem tudom, hogy mi lesz veled, ha már haladó szintre jutsz?

Kriszta írta...

Valami ehhez hasonló rossz érzésem nekem is van mindig, ha befejezek valamit :(

Abile írta...

Nemrég olvastam én is egy könyvet az alkotásról... Abban pontosan le volt írva, hogy fontos különbség van a férfi és a női kreativitás között. A nő maga a folyamatot élvezi és amint kész valami rögtön új dologba fog, míg a férfiak a végeredményt tudják igazán értékelni a saját alkotásukban. Nekem nagy segítség volt ezt egy könyv lapjain látni, mert megtudtam a miértjét az érzéseimnek... Talán Neked is tudtam segíteni ezzel!
Hidd el, mi mindannyian szívesen nézegetjük, hogy ki mit varr... Hisz ezért vagyunk itt!
További szép napot, kellemes alkotást kívánok:
Abile

Rita írta...

a rossz érzés ismerös, minden nagyobb munka után napokig kedvetlenül lödörgök a varrogép körül, nem találom magam......soká tartott amig rájöttem, az a bajom hogy kész van..... pedig olyan jo volt csinálni!

Ducika Ducila írta...

Abile! Ez tök jó, hogy leírtad. Most már értewm, hogy mi a különbség a férjem és köztem. Ő tényleg a végeredményt szereti és én is tényleg a folyamatot szeretem. és én is szoktam egy-egy varrás, vagy karckép után lődörögni...

Bea írta...

Jéé, ez érdekes. Nálam mindkettő jelen van, olykor szeretem a kész eredményt, mert végre van párnája a gyereknek :) , de régebben volt olyan is, hogy de kár, hogy befejeztem. Bár, mostanában rohanó tempóban vagyok, egyiket még be sem fejeztem, már a másikat tervezem fejben...néha még ki is szabom, rakosgatom...