2009. december 16., szerda

Ez+az

Szóval. Nem aludtam jól. Egyáltalán nem. Rosszakat álmodtam. Annyira szörnyűeket, hogy még mindig kiborulok tőle. A férjem és az én kapcsolatunkról szóltak. Ahányszor visszaaludtam mindig ua. a téma, csak pepitában.
Reggelre nálunk is lett néhány centis hó. Ennek örömére a 18 éves jogsimmal és a még nem 6 éves autónkkal sikerült a kanyarban nekicsúsznom egy ott parkoló autónak. Nekünk 80e Ft a javítás. A másik félnek otthagytam a tel.számot. Előre rettegek a beszélgetéstől. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírom sírás nélkül. Tudjátok nem arról van szó, hogy hibátlannak kellene lennem és oly tökéletesnek, hogy én nem is vétkezhetek, de a MÁSNAK okozott kár kikészít. A MÁSNAK okozott kellemetlenség. Ideértve a családom és a férjem is.
A vicc(?) az, hogy tegnap kértem az Urat, hogy világosítsa meg elmémet, mi a célja velem? Jó úton járok-e? Erre tegnap reggel nem indult be a kocsi az akku miatt. Jól elkéstem az angol tanfolyamról. A tanár pedig épp tegnap kért tőlunk egy fél óra rövidítést, amit majd kétszeri alkalomra kapunk vissza. (magyarul nem érte meg a BKV jegyet és a törődést az út). Ma ez történt, így ma el sem mentem a tanfolyamra. Arra a tanfolyamra, ami most hétfőn kezdődött.
Persze lehet, hogy "csak" a kitartásom teszi próbára. Eseteleg azt akarta megakadályozni, hogy a gyereket fejlesztő tornára vigyem.
Ki tud ebben okos lenni? Most itt ülök és bőgök és mindenféle h.... gondolataim vannak magammal kapcsolatban.
U.i.: nemrég telefonált a párom, hogy hosszában (!) elszakadt a nadrágja a munkahelyen. Az ilyen napokat jó lenne átaludni.

5 megjegyzés:

Évi írta...

Jajj! Nagyon sajnálom! Remélem gyorsan rendeződnek a dolgok és hamar elfelejted ezt a napot! Kitartás!

Bea írta...

A "hosszában", az szerintem vicces. :)
A többi már húzósabb, erőt kívánok hozzá.

Virág írta...

Az ilyen napok arra jók, hogy az ember utána értékelni tudjon egy egyszerű, eseménytelen napot.
Egyszer a kicsi kocsimba tolatott egy kukásautó a méteráru bolt előtt. Ott álltam mellette és végignéztem, ő meg nem látta. Állítólag. Hát, jó kis nap volt...
Együtt érzek veled...

Silerika írta...

Jó, hogy kiírtad magadból, biztosan máris jobban van a lelked! :o) Én is szörnyen lelkizős tudok lenni, ezért együttérzek Veled.

Arien írta...

Mindenkinek vannak rossz napjai mikor fel sem kellett volna kelni az ágyból. De az a szerencse, hogy ezekből van a kevesebb a szerencsésebb napokból pedig a több:) Remélem már jobban érzed magad.