2010. június 21., hétfő

Hagyjuk!

Annyira tudtam! Annyira!
Kb. 3 hete vett a párom egy "álomtelefont", amire még a vásárlást megelőző napon is azt mondta, hogy NEM fogja megvenni, de aztán NAGYON jó akció volt rá, be KELL látnom. Aztán kérte, hogy varrjak neki egy tokot. Nem akartam, mert tudtam, hogy ANNAK a telefonnak ÉN nem fogok tudni megfelelő színvonalú tokot varrni. Csak kért, csak nem varrtam, csak kért, csak nem varrtam,csak kért, csak kértem vegyük meg a PierreCardin bőrtokot, csak kért, csak nem varrtam, csak kért....varrtam. Tegnap este. Ma hazaállított egy olyan tokkal, ami szóba sem jött korábban és...hagyjuk! A béka segge alatt érzem magam!

(Megj.: ez az ÉN naplóm.)

Közben sokjat gondolkodom a Cila kérdésén, mert nem olyan egyszerűt kérdezett ám!

3 megjegyzés:

Frivolina írta...

Tudom mire gondolt és azt hiszem te is tudod, nem vagyunk már kamaszok. Néha fel kell tennünk magunknak ilyen kérdéseket azért, hogy jobban tudjunk előre menni és tisztábban lássuk a céljainkat, mindent amit el szeretnénk érni. Mert vannak fontos és kevésbé fontos dolgok és , ha racionálisan nézzük egy csomó olyasmi van amit soha nem érhetünk el és rengeteg van ami ott van a szemünk előtt csak nem vesszük észre, vagy annyira megszoktuk, hogy elkerüli a figyelmünket. Kitartás! A blogolás arra is jó, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre:) Veled vagyunk:)

Cila írta...

Aha!
És megkérdezted az Embered, hogy milyet szeretne? Mármint milyen tokot.
Ha a válaszod igen és ő elmondta és te pont olyat csináltál, akkor meg van a véleményem az Emberedről, mert ez akkor aljas húzás volt. Bocs, kedves Idaférje, még ha most ezért meg is útálsz, de akkor is... ezt most miért kellett?!

Cila írta...

Amúgy milyen teló és milyen akció?
Imádom a kütyüket...