2012. július 10., kedd

Mik történtek

Most abban bízom, hogy ha sikerül az idetévedőkre ráontani azt a sokmindent, ami történt velem az elmúlt hónapokban, akkor talán könnyebb lesz folytatni is.
+ már két kolléganőm is az általam varrt táskával jár iskolába
+ volt egy kiállítás, amely azt volt hivatott bemutatni, hogy nem csak tanárok vagyunk, hanem értünk valami máshoz (is, vagy csak ahhoz, vagy.....ki-ki gondolja kedve szerint :) )
+ ezen a kiállításon a fővárosi önkörmányzat oktatási nem tudom tovább a címét és megnevezését oda volt a zsűrizett táskámért és érdeklődött
+ lezajlottak az érettségik és egyetlen olyan diákom sem bukott, akinek bizalmat szavaztam az év végén a kettessel
+ a fiam az iskolai matekversenyen második lett
+ lányom elkezdett írni úgy, hogy nem is igen tudom mikor, kitől, hogyan tanulta meg és nem is igen olvasott nekünk (másnak sem tudtommal)
+ volt szülinapom, névnapom, gyerek szülinap kétszer ( ezek közül egy bulival (!) és túléltük, sőt jó volt ), gyerek névnap egyszer, férj névnap kétszer, házassági tizedik évforduló
+ voltam a Vígszínházba (ez nagyon nagy plusz) Rómeó és Júlia Eszenyi rendezésében. Három napig szinte csak erről tudtam (volna) beszél(get)ni.
+ erre az előadásra két diákom is eljött (szakiskola 9. évfolyam-nagy dolog)
+ kötöttem magamnak egy kardigánt, amely nem is tetszik igazán, de legalább lesz egy a hűvösebb napokra
+ elintéztük az igazolványok érvényességét

- még csak két kolléganőm jár iskolába az általam varrt táskával
- lezajlottak az érettségik és volt két olyan diákom is, aki mélyen a tőlük elvárható szint alatt teljesített
- volt szülinapom, névnapom,  házassági tizedik évforduló
- volt egy Rómeó és Júlia jegyem az Operettbe, amelyre nem vágytam, így nem mentem el ( csend is volt)
- nem megy a takaró tűzése (ez különösen bánt, mert zsinórban 5 nem okozott gondot)
- kötöttem magamnak egy kardigánt, amely nem is tetszik igazán, de legalább lesz egy a hűvösebb napokra
- WINDOWS 8 VAN A GÉPÜNKÖN (nagy minusz!!!!!!)

Voltak veszteségek is. Mindig komoly problémát okoz, hogy hogyan reagáljak ilyen helyzetekben. Ha pl. egy kollégám szülője hal meg, akkor nehéz megszólalnom. A "Részvétem." bár őszinte, de nem fejezi ki azt, amit IGAZÁN érzek. Olykor ilyen estben távol próbálom magam tartani, ne lássák a könnybe lábadó szemem, mert azt gondolhatnák, hogy nem őszinte (pedig az). Képes vagyok bőgni a blogon olvasott veszteségek kapcsán is.

Nem tudom, hogy a vékonyabbak könnyebben viselik EZT a NAGY meleget?

Szerettem volna ide képet feltenni a diákjaink munkából, mert nagyon ügyesek, de nem sikerült az oldalról lementeni, így egy LINKET adok hozzá.


3 megjegyzés:

Juhizs írta...

Csupa-csupa jó, derűs dolgot írtál, éltél meg - a humorodat is megvillantottad :-)
Egyetértek azzal, hogy nem tudunk nagyon mit kezdeni (én magam sem) a gyászhoz kapcsolódó együttérzés kifejezésével.
Nekem is nehézséget okoz a "részvétem" tán elcsépelt kinyomorítása magamból, holott a szívem mély együttérzést rejteget magában.
Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy "sajnálom". Lehet, hogy nem jobb a részvétemnél.

A legutóbbi negatív élményem az volt, hogy egy temetésen, ahol voltam én könnyeztem, mert megható volt a szertartást.
Nem voltam családtag, és mégis.
Mikor oda mentem a kb. 89-90 éves édesanyához (aki akkor temette el az utolsó még élő felnőtt gyermekét) akkor rajta egy könnycseppet se láttam, se akkor, se a szertartás alatt.
Mondtam neki, hogy nem létezhet nagyobb fájdalom a világon, mintha az ember eltemeti a saját gyermekeit.
A válasza ez volt: hát, bizony, bizony...
Amúgy az unokájától azt tudom, hogy az idős hölgy eléggé önző volt egész életében.
Míg kórházban volt rákkal a kb. 57 éves lánya, egyszer sem ment meglátogatni, pedig felajánlották neki, hogy elviszik autóval.
A válasza ez volt: nem megyek.

Ilyen is van :-(

Ida13 írta...

Érzéketlenség a hosszú élet titka?
Az biztos, hogy a bánat, mély együttérzés sok betegség forrása. Nagyapámnak semmi baja nem volt, amíg mamám élt. Aztán heteken belül leesett a lábáról, daganatos lett, és mamám halálát követő egy éven belül meghalt. Sokminden jutott hirtelen eszembe ezzel a témával kapcsolatban. Sok eset, ismerős...Egész könyvet lehetne megtölteni velük.(nem biztos, hogy vennék, ha én írná, sőt!)

Úgy örülök, hogy jöttél és nyomot hagytál! :):)

Juhizs írta...

Régen láttalak :-(
Szép napod legyen :-)