2013. november 8., péntek

Nektek mi okozott legutóbb örömet?

Tudom, hogy mostanság a facebook a (virtuális) beszélgetés helye, kevésbé a blogvilág, bár az igazán nagyoknak az is megy. :)
Azért én mégiscsak feltettem a fenti kérdést. Mert IGAZÁN érdekel. És az is, hogy életeteknek mely időszaka volt igazán boldog?
Nem kell csodálkozni annyira ezeken a kérdéseken, mert ugye Halottak napja volt. Karácsony szele lengedez. Ilyenkor elgondolkodunk, hogy ki ment és ki jött. Ki minek örülne, ha tárgyiasítanunk kellene a szeretetünket, ill. azzal szeretnénk kifejezni (vannak akik dec.25-től ezen agyalnak, tudom). Milyen tág körben tudunk ( akarunk, vagyunk képesek, engedhetjük meg magunknak) gondolkodni?
Mert nekem, lehet mondani, hogy boldog gyerekkorom volt. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert kb. 12-13 eves koromig nem is tudtam, hogy karácsonykor ajándékozás van. A Mikulás (bocsánat:TÉLAPÓ!!!!) is csak hivatalos (iskola, TSZ) helyekre járt (sosem értettem, hogy anyukám miért adta össze a csomagban lévő édességek árát). Imádtam viszont, hogy átjöttek a nagybácsik kártyázni és hajnalig verték a blattot. Ment a kontra meg a rekontra, olykor Fedák Sáriig is eljutottak:). Aztán agyvérzés elvitte egyiket, majd a másikat is, a harmadik még olykor átjött, de az már nem volt az igazi.. Aztán a kirepülő testvérek és a gyerekeik töltötték be az ünnepek hangulatát. Az más hangulat volt. Imádnivaló. Más, de épp oly jó.
Férjhez-menés, család, ....más. Mindegyik szép.




Most nagy szükségem van a beszélgetésetekre. NAGY.

4 megjegyzés:

Ilona Lévainé írta...

Én már idősebb vagyok, egy kis semmiségnek is tudok örülni.
Mindig nagyon boldog Karácsonyaink voltak, gyerekoromtól kezdve.
Ahogy öregszem, egyre kevesebb lelkesedéssel megy a készülődés a nagy ünnepre.
Most hajnali fél négy van, de ígérem délután még visszajövök hozzád!

Frivolina írta...

jó kérdés:) jó gyerekkorunk volt, de felnőttként sokkal jobban érzem magam. mindig igyekeztem kiegyensúlyozott légkört teremteni, ahol nyíltan lehet beszélni és okos korlátok közt élni. sokat tanultam az idősebbektől és tudom, ma már az én dolgom ezeket biztosítani a családnak. a készülődést, az ünnep fényét magunkban hordozzuk és szeretném a gyerekeimnek is átadni a képességet a boldogság, a béke megélésére.

Ilona Lévainé írta...

Frivolina, nagyon szépen fogalmaztál, jó volt olvasni. Fiatalon ugyan ez az érzés,volt bennem is.
Andi ha meg van még az email címem, írj oda nekem :)

Ida13 írta...

Igen. Női mivoltunkból fakadnak a fentiek. :)
Köszönöm a kedves szavakat.

Keresem a címed, biytosan meg is lesz.