2014. december 14., vasárnap

Voltunk egy hete a bécsi adventi vásárba. Buszos kirándulás, egyházi szervezés. Nem vágytam túlságosan. Már nyáron megfogalmazódott bennem, hogy sem Sopron, sem Bécs nem kell többet. Aztán mégis...Mert a legnevesebb? Mert J-m szereti Bécset? Mert a gyerekeknek is látni kell? (Vagy csak az kell, hogy elmondhassák, hogy ott is jártunk?)
Ott megfordult bennem a világ. Jó, hogy elmentem/elmentünk, mert így már nem vágyok sehová. Tényleg. Nyár végén csalódott voltam, hogy nem vállaltuk be Görögországot szeptemberre, október elejére és erősen akartam, hogy már januárban befizessük a legközelebbi őszre, de már nem akarom. Már nem vágyok látni a tengert sem. Egyiket sem. A Grand Canyont sem. Rómát sem. Moszkvát sem és még sorolhatnám. Siratom magamban az érzést, mert az emléke szép, de tudom, hogy bármelyiket látnám is nem érezném magam tőle boldogabbnak, egészebbnek, teljesebbnek. Azt is érzem, hogy ez nem múló csalódás, vagy kiábrándultság. Testet és lelket átjáró VÁLTOZÁS.
(Ez nem jelenti azt, hogy megszüntem utálni Budapestet. Jól megférnek egymás mellett.)

Más.

Elgondolkodtam a jómúltorában, hogy a Plusos kategória mit takar? Magasabb? Szélesebb? Mindkettő? Egyik sem? Ha valamilyen ruhát a magasaknak szánnak és azért plussos, akkor szerintem olyan nőkön kellene bemutatni, nem? Ha valamit a szélesebbeknek, akkor olyan testalkatúakon, nem? Ha valamit nem csak a fiatalok vehetnek fel, akkor nem csak fiatal modelleket kellene alkalmazni a kifutókon és a fotózásokhoz is, nem? Ezért tetszenek az Ottobre újságok. Nem hivalkodó modellek a varrást kedvelőknek, de nagyon kellemesek és hordhatók. Ilyenek:





Az újság megvan már, csak varrni kellene belőle. Ahhoz sincs kedvem. (ez nem teljesen igaz és múló érzés)






1 megjegyzés:

Bejus70 írta...

Hajrá, tessék belevágni, még készen sem leszel az egyikkel, már a következőn töröd a fejed! Ezek szuper modellek!