2015. szeptember 15., kedd

Felemelő keserűség

Ismeritek az Egy perc és nyersz műsort? A pénteki adásban két ápolónő játszott. ( A műsor címére kattintva nézhető a műsor, ha minden igaz.Regisztráció után.) Nem tudom, hogy a meghatottság vagy a szomorúság és csalódottság volt az erősebb és csalt pár könnycseppet a szemembe, de az biztos, hogy a felháborodottság volt az, ami elmulasztotta.
Micsoda dolog az, hogy ezek a nővérek munkaidejükön túl készülnek fel a játékra (és bár játéknak szánják és láthatóan élvezik is azt,) de köztudottan alacsony jövedelmük ellenére mégis a kórháznak ajánlják fel a nyereményüket, hogy abból vegyenek speckós ágyat, meg egyéb fontos és korszerű készülékeket. FEL VAGYOK HÁBORODVA!!!!!! Az én álomvilágomban az önfeledt játék után ezek a hölgyek hazamennek a családhoz és örvendeznek a nyereményüknek, amit majd kirándulásokra, elektronikára, ruhára, finomságra, vagyis magán célra költhetnek, és amikor eljön az ideje, akkor mennek majd a jól felszerelt mukahelyükre. Mert mindenki tudja, hogy mi a feladata és mi miről szól. Mert a játék szóljon a játékról. Ne szoruljon a szív, hogy mit tudnak majd venni a nyereményből a KÓRHÁZ(munkahely) számára. Ne szoruljon a szív, hogy amennyiben a kórházba kell mennünk, akkor nincsenek meg az eszközök, vagy rosszak/kevés van belőle/elavult. Ne arra kelljen gondolnom, hogy vajon azt az eszközt, amivel éppen vizsgálnak hány áplónő adományának köszönhetem?

Nincsenek megjegyzések: